Egy kiállítás képei
„A hajnal kristálytiszta s hangtalan.
Az ég ránk borul ékszeres szelence.
Talán Isten születésnapja van.”
Nisivaki Dzsunzaburo: Haiku
Azt mondják, a költészet a japán lélekből ered. Mély vallásosság, életszeretet és nyugalom. Ezek az alapfogalmak jellemzik legjobban a japán embert és Raffai Kinga selyembatik művész képeit egyaránt.
Egy gyönyörű világot kelt életre Tatán, a művelődési házban a miskolci művésznő kiállítása. Megjelennek Japán jellegzetes képei: a cseresznyefa virága, a gésák, és a japán tenger. Csodálatos színvilága tükrözi a keletiek bölcsességét és vallásos nyugalmát. Minden alkotás egy-egy költemény selyemre álmodva.
A texilfestésnek nálunk nincsenek olyan gazdag hagyományai, mint a távol-keleti országokban. Itt elsősorban a jávai batikra gondolunk, de utalhatnánk a batikkal rokon ősi ázsiai, afrikai amerikai technikákra is. A batik a forró távol-keleti nap termékeny talaján létrejött igazi népművészet. A szó maga jávai eredetű, jelentése: írni, rajzolni, festeni. Raffai Kinga képein mind a három dolog jelen van. A japán betűk, a festőiség és a finom, kecses rajzszerű vonalak. A batik szabadrajz alapján készül. Korlátlanul megnyilvánulhat az egyén művészi tudása és ízlése. Talán az a legszebb ezekben a képekben, hogy mindegyik batikmunka eredeti, egyedi darab.
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom mindazok nevében, akik részt vettek a kiállításon, hogy nem egyszerűen csak látványt kaptunk, hanem érzéseket, szeretetet és meggyőződhettünk arról, hogy ebben a világban, amit néha gonosznak, piszkosnak hiszünk, még mindig van jóság és tisztaság.
GÚTAY LILLA
Komárom-Esztergom Megyei Hírlap
1997. augusztus 12.
|
|